Sajnos ő már 1998-ban elhunyt (ezért ilyen gyenge a film minősége), de nem a kötél nélküli mászás okozta a halálát, hanem az általa kitalált szabadesés egy új formája.
Emberünknek ugyanis unalmas volt a bungee-jumping, amikor a rugalmas kötél már jóval a mélypont előtt elkezdi fékezni az ugrót, ezért is találta ki a saját módszerét: a mászókötelekből álló rendszer egészen csak a zuhanás vége felé fejtett ki fékező hatást, nem kis adrenalinzuhannyal öntve nyakon a kötél nélküli mászás unalmaiban megfáradt egyszeri extrém-sportembert.
Aztán, hogy pontosan mi volt a baj, amiért egyszer végül ez a rendszer csődöt mondott, az máig vitatott. Bohém, mindig elkéső, a világi élet gyakorlati dolgaival nehezen dűlőre jutó ember volt. Befizetetlen parkolójegyek miatt előzetesben is töltött némi időt, a szirteken kint hagyott kötélzet pedig ezalatt ki volt téve az időjárás viszontagságainak. Más források azt mondják, nem ez volt a baj, hanem a kötelek egymáshoz való súrlódása, amitől végül elszakadtak, de annyi biztos, hogy a végzetes ugrást azelőtt nem próbált szögben, minden korábbinál nagyobb zuhanási távolságra beállítva tette meg. Eredetileg azért ment fel egy barátjával a szirtre, hogy leszerelje a rendszert, de nem bírt ellenállni a kísértésnek, hogy még néhány utolsót ne ugorjon előtte. Hát tényleg az lett. De legalább úgy halt meg, hogy azt csinálta, amit a legjobban szeretett, amiért élt - és ilyen szempontból százszor gyönyörűbb halál ez, mint bár nyugalomban és párnák között, de egy elbaltázott élet keserűségével terhesen...
[almod]
Ügyes! :-)
Ebben a témában érdemes még megemlíteni Dan Osman nevét is:
http://www.youtube.com/watch?v=Fpm0m6bVfrM
Sajnos ő már 1998-ban elhunyt (ezért ilyen gyenge a film minősége), de nem a kötél nélküli mászás okozta a halálát, hanem az általa kitalált szabadesés egy új formája.
Emberünknek ugyanis unalmas volt a bungee-jumping, amikor a rugalmas kötél már jóval a mélypont előtt elkezdi fékezni az ugrót, ezért is találta ki a saját módszerét: a mászókötelekből álló rendszer egészen csak a zuhanás vége felé fejtett ki fékező hatást, nem kis adrenalinzuhannyal öntve nyakon a kötél nélküli mászás unalmaiban megfáradt egyszeri extrém-sportembert.
Aztán, hogy pontosan mi volt a baj, amiért egyszer végül ez a rendszer csődöt mondott, az máig vitatott. Bohém, mindig elkéső, a világi élet gyakorlati dolgaival nehezen dűlőre jutó ember volt. Befizetetlen parkolójegyek miatt előzetesben is töltött némi időt, a szirteken kint hagyott kötélzet pedig ezalatt ki volt téve az időjárás viszontagságainak. Más források azt mondják, nem ez volt a baj, hanem a kötelek egymáshoz való súrlódása, amitől végül elszakadtak, de annyi biztos, hogy a végzetes ugrást azelőtt nem próbált szögben, minden korábbinál nagyobb zuhanási távolságra beállítva tette meg. Eredetileg azért ment fel egy barátjával a szirtre, hogy leszerelje a rendszert, de nem bírt ellenállni a kísértésnek, hogy még néhány utolsót ne ugorjon előtte. Hát tényleg az lett. De legalább úgy halt meg, hogy azt csinálta, amit a legjobban szeretett, amiért élt - és ilyen szempontból százszor gyönyörűbb halál ez, mint bár nyugalomban és párnák között, de egy elbaltázott élet keserűségével terhesen...
[almod]
forrás: http://www.hotdog.hu/magazin/magazin_article.hot?m_id=25128&h_id=87004&a_id=566142